Aranymoha Vendégház
Szőce történelme
Szőce első okleveles említése 1286-ból származik: Zelche. Szláv erdetű, értelme: "kis falu". (Lásd a horvát és a szlovén Selce helységneveket.) Neve erdetileg pataknév is lehetett, amelyet a krónika II. Henrik német-római császár 1051-es magyarországi hadjárata kapcsán említ. A falu határát két nagy jelentőségű, történelmi út érintette: a Borostyánkő út (római út) és a középkori Magyarország egyik főútvonala a Székesfehérvárt Itáliával összekötő "Király út". (Mondták Katonák útjának, Olasz útnak, helyi hagyomány szerint "kerá út"-nak.)
A címer leírása: Két zöld domb, IV. Bélát szimbolizáló lovas királyalak, valamint a tőzegmoha látható. (Helyi néphagyomány szerint IV. Béla a falu határában lévő "Kerá úton" menekült a dalmát tengerpartra a tatárok elől.)
Temploma a XIII. században épült, majd a XIV. században átépítették. Védőszentje Szent András. Két építészeti stílus jegyei találhatók az épületen. A megközelítőleg négyzet alakú templomhajó román kori falain látható három félköríves záródású résablak, kettő a nyugati homlokzaton, egy a délin. A gótikát a nyolcszög három oldalával záródó szentély képviseli. Ablakai kőbélletesek, mérművesek.
Az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb fokozottan védett része a szőcei láprét és patakvölgy. A Szőce-patak és az azt kísérő rétek, kaszálók különleges természeti értéke az évszázados hagyományos paraszti gazdálkodásnak (kaszálásra alapozott szarvasmarhatartás) köszönhetően maradt fenn.
A szőcei tőzegmohás neve ma már fogalom a botanikusok körében. Ezt a különleges, ma már fokozottan védett patakvölgyet sokáig csak a helyi lakosság ismerte. Anélkül, hogy sejtették volna milyen természeti értékeket hordoz a völgy, jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ezek máig megmaradtak. A falu címerében is megtalálható a tőzegmoha. Tudtak az aranymoháról (tőzegmoha), mely az idősek elbeszélése szerint még 20-30 évvel ezelőtt is a mainál jóval nagyobb mennyiségben fordult elő, magas párnákat alkotva.
Az őrségi ember megélhetésében a szarvasmarha-tenyésztés játszotta a főszerepet, s ehhez sok szénára volt szükség, a mainál jóval nagyobb terület volt kaszálórét. Az egykor évente kétszer kaszált és legeltetett terület ma az állam tulajdona, és a természetvédelem tartja fenn. Az állatállomány oly mértékben lecsökkent, hogy nincs szükség a szénára.
Az egykori jóval bővizűbb patak és a domboldalból fakadó több tucat forrás vize által átitatott területet Széles vizének, Szélesvízi-rétnek nevezték. A sok forrásra utal a bugyomán elnevezés. Így hívják ma is. A környéken mintegy 50 forrás található. Néhányuk neve máig fennmaradt: Szent Péter-kút, Herceg-kút, Ágnes-kút. A helyiek szerint a környező szántók meliorációja és az egykor művelt területek beerdősítése miatt csökkent le a területre jutó vízmennyiség.
A tudomány számára Pócs Tamás, a neves botanikus fedezte fel a terület természeti értékeit. Szőce környéki kutatásait egy német nyelvű könyvben foglalta össze 1958-ban (Vegetationstudien in Őrség). Azóta a területet úgy tartják nyilván, mint az ország egyetlen tőzegkákás lápját. Az afrikai kutatásairól is ismert tudós azóta is ellátogatott a területre. A forráslápokkal teli rét legértékesebb része már beerdősült, és a tőzegkáka is legalább 10-15 éve eltűnt a területről. Azóta számos kutató foglalkozott a területtel, de a Pócs-féle munkákhoz hasonló átfogó és részletes tanulmány nem készült.
A térség legnagyobb értéke ma is a reliktum jelleg. Azaz több olyan társulás és faj él itt, melyek jégkorszaki maradványok. Ilyenek a tőzegmoha fajok, a rovarevő kereklevelű harmatfű, a vidrafű, és a tőzegeper. De találkozhatunk a réten a dekoratív szibériai nőszirommal, a zergebogárral, gyapjúsással és kevésbé feltűnő, de annál értékesebb északi sással is.
Több nagyon ritka forrásmohát is találtak itt a botanikusok. Augusztusi éjszakákon előfordul a völgyben fagypont körüli hőmérséklet, ami jelzi, hogy a terület sajátos hidrológiai viszonyai mellett a helyi mikroklíma is fontos tényező az utolsó eljegesedés utáni lassan melegedő időszak emlékét őrző fajok megőrzésében. A ritkaságok mellett a legjobban az az élénk és aktív élővilág ragadja meg az idelátogatót, ami a rétre és a patakra is jellemző. Nyár derekán a csaknem embermagasságú fűben szabad szemmel is látható, ahogy nyüzsög, zsong az állatvilág. Ízeltlábúak millióin élik itt a maguk életét.
A láprét értékeinek megismerése érdekében pallósor lett kiépítve, hogy taposással ne károsítsák az érdeklődők a rétek élővilágát. Előzetes bejelentkezés alapján a Nemzeti Park munkatársai válallják csoportok vezetését, a terület értékeinek bemutatását.
A lápot, a vízellátottság csökkenése mellett ma több veszély is fenyegeti. Megindult a tájidegen gyomok elszaporodása. Az évekig elmaradt kaszálás, illetve a lekaszált és az otthagyott széna sokat rontott a terület állapotán. Az itt található jégkori ritkaságok nitrátszegény környezetet igényelnek. Sajnos a területre jutó nitrát mennyisége aggasztóan növekszik. Ennek egy része kivédhetetlen, hiszen a nagy iparvidékek levegőszennyezése következtében a csapadékkal jut a területre. A nitrát jelentős része a környező művelt területekre kijuttatott műtrágyából származik, de a patakvölgyet szegélyező, szintén táj idegen akácos gyökerein is élnek a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok.