Aranymoha Vendégház
Az Őrség bemutatása
Az Őrségi Tájvédelmi Körzetből 2002. március 1-én hozták létre Magyarország tizedik nemzeti parkját, az Őrségi Nemzeti Parkot, amely magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó völgyét és a Szentgyörgyvölgy környékét.
Az Őrségi Nemzeti Park több tanösvénnyel várja az idelátogatókat.
Az Őrség határvidék. Vas megye délnyugati sarkában, az osztrák-szlovén-magyar hármashatár vidékén fekszik. Őrvidék volt: honfoglaló elődeink az akkori időknek megfelelő korszerű védelmi rendszert, gyepüt alakítottak ki itt a nyugati határszélen. A hadifontosságú helyekre az egész környéket szemmel tartó őrséget telepítettek, akik a saját költségükön védték a határt, s ezen szolgálatuk fejében nemesi kiváltságokat élveztek. A 18 őrségi falu a királyi vármegyék alá nem rendelt, területileg attól független határispánsághoz tartozott.
Az Őrség az ország egyetlen nagyobb tájegysége, melynek lakossága a honfoglalás óta egy helyben él! Ma 22 kisebb-nagyobb falu alkotja, melyek enyhén ívelő lankák tetejébe épültek. Ezeket a helybéliek szereknek nevezik. A dombok láncolatai a Lugos, Kerka és Szala (Zala) patakokat terelgetik a békés tájon.
A terület egy sajátos településformát, a szeres települést és gazdag népi építészeti hagyományokat őrzött meg. A szerek dombhátakon, erdei irtásokon az egyes családok letelepedési helyeiből alakultak ki. A szerek keletkezésének két magyarázata is van. Az egyik szerint a vizenyős völgyek nem adtak módot a letelepedésre, ezért építkeztek a szárazabb dombtetőkre. A másik szerint a hajdani őrök a messzi kilátást biztosító magaslati pontokon hozták létre a szálláshelyeiket, s ezekből fejlődtek ki a szerek. Elszórtan álló házaik között néha kiterjedt rétek, gyümölcsösök vannak.
Nincs még egy olyan tája Magyarországnak, ahol ember és természet, hagyomány és jelenkor ilyen harmonikusan illeszkedne egymáshoz. Szelíd dombvidék e táj, haragoszöld fenyvesekkel, szőke bükkösökkel, zsindelytetős ódon házakkal, barátságos emberekkel. A dombok alján a bársonyos zöld színekben pompázó völgyek mélyén patakok csordogálnak oly lassan, mintha nem is folyna zöldesen csillogó vizük.
Az ŐRSÉG olyan területen fekszik ahol hagyományos a fából való építkezés. Erdőségei a boronaházak építésének kedvezett. A házépítésnél tölgy talpgerendákra laposra faragott fenyőgerendákat (boronafákat) helyeztek, az épület sarkán egymásba kapcsolva azokat. A tetőt zsúpszalmával fedték, a gerincet sáros zsúppal "megormozták".
Az ŐRSÉGI portákon igyekeztek mindent egy fedél alá építeni. Külön csak a nagyméretű pajta, a favágító, a méhes, valamint az élelmiszerek tárolására szolgáló földszintes vagy emeletes kástuk álltak. A család javainak tárolására szolgáló különálló kamrák - a kástuk - általában a lakóházzal szemben épültek.
Gyakran előfordult, hogy a régi boronafalú lakóház megmaradt, de az őrségi ember a megélhetését biztosító állatállomány számára új téglaépületeket emelt. A legszebb kódis állásos téglaházak a történeti Őrség területén találhatóak.